Elsőként lakhelyem, Fejér megye és azon belül Baracska két általam fontosnak tartott építményét mutatnám be.

Ezek a falu északi határában a domboldalban álló 210 év körüli klasszicista borospince és a tőle délre eső, a település másik végében található egykori Magasházy-kúria.

Baracska község a Váli-völgyben Fejér megyében, Székesfehérvár és Budapest között félúton fekszik a 7-es főút mentén. A Budapest-Székesfehérvár-Nagykanizsa vasútvonal a község északi határában húzódik. Baracskának felújított vasúti megállóhelye is van az 1861-ben átadott vasútvonalon. 

A klasszicista borospincét legegyszerűbben a 7-es főútból nyíló Temesvári utcán át lehet megközelíteni. Az utca végén át kell haladni a vasút alatti alagúton, amelynek belső falán jobb oldalt (ha a pince felé megyünk) volt egy dátum, 1859, ami az alagút építésének befejeztének dátumát jelölte. A vasút és az alagút felújításakor sajnos az évszám második felét bevakolták, így ma csak 18 látszik belőle. Érdemes megkeresni.

Az alagúton túljutva a betonozott út balra kanyarodik, de mi térjünk le róla és haladjunk egyenesen a földúton a völgyben. Kb. 200 m múlva már látszania kell baloldalt a domboldalban az építménynek.

Ez az építmény a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban borospincének. Mérete igen nagy,belső tere három részből áll: az előcsarnokból, amelynek két szélén

egy-egy vályúszerű, körülbelül 1 m magas, fallal elkerített résztalálható; és az előcsarnokból a bejárattal szemközti oldalon balról és jobbról nyíló két nagy bortároló teremből (az utóbbiaknál a bal oldali terem kétszer olyan hosszú, mint a mellette levő). A két termet a nagyobbik terem közepén egy átjáró köti össze. Mind a három belső tér dongaboltozatos fedésű. 

 Régebben a domboldalt, amibe a Pince is épült, szőlőskertek tarkították a domb tetején diófákkal lezárva. Már a szőlősnek hűlt helye, a diófák még megvannak az építmény

vasút felé eső részén, a Pince teljesen kifosztva áll, ablakok, ajtók ellopva. Folyamatosan romlik az állapota, hullik a vakolat és a homlokzat téglái, vizesedik a fal és súlyos repedések taglalják az építményt. Az utóbbi időben valaki használni kezdhette, mert új ajtókat tettek a termek bejáratára és ezeket le is lakatolták. Viszont az előcsarnok még megtekinthető annak, aki ellátogat ide. 

 

 Elérkezett az új esztendő. 2011. január 1. Új blog jelent meg az internet végtelenjében. Ezen a napon született meg a múltunk emlékeit egybegyűjtő oldal, mely bemutatja az alig ismert, már többnyire rommá lett védendő, ámde mégse védett emlékeket. 

Ezen alkalomból minden kedves érdeklődőt köszöntök az új oldalamon és Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!