Hollósy féle uradalmi épület és a községháza régi képeslapon.

 Ugyanezek ma.  

 Komáromy-Wéber kúria régen... 

 ...és ma.   

 Raymann-Osváth kúria 

Mai iskola

 A Hollósy család Baracska egyik földesúri családja volt a XIX. században. Birtokközpontjuk a mai Annamajor területén volt, ahol nemesi kúriájuk is állt, viszont ezt már rég elbontották és kép sem maradt fenn róla. Birtokuk igen nagy kiterjedésű volt, magában foglalta egész Annamajort és Baracska egy részét is. 

Baracskán is építettek egy uradalmi épületet, amit kastélynak is hívtak a helyiek, viszont ez nem szolgált kúriaként, csupán a baracskai birtokrész központjaként. Ezt Hollósy Károly főszolgabíró építette a XIX. sz. közepe táján az annamajori birtokközponttal együtt. 

A baracskai épület korabeli képeslapon is látható.

Megközelítése a Kossuth utcából a katolikus templom előtt jobbra tartó Petőfi utcán át, és az arról letérő első utcán balra kanyarodva lehetséges. Az épület egy hosszan elnyúló, egyik végében lakott, máshol romos, sárgára festett, kontyolt tetejű ház, melynek mai homlokzata A+1+1+boltozatos kapu+2+1+boltozatos kapu+1 osztású (a számok az ablakokat, az "A" betű az ajtót jelöli).

A családot később Hollósy Somogyi famíliaként emlegetik, kriptájuk a baracskai református templom bejáratához közel található.

Érdekesség a Hollósy családról: http://www.perkata.eu/index.php?page=perkata-ket-lany-emlekere 

Országzászló avatás Alcsút községben egy 1943-as híradófelvételen.

 A Magasházy-kúria Baracska egyik legelhagyatottabb kúriaépülete, annak ellenére, hogy a község címerét a Magasházy családtól kapta. Az épület távol esik a falu lakott részeitől, a Gellért-pusztának nevezett területen fekszik. 

Megközelítése a Kossuth utcából ajánlott, ami a sportpályánál jobbra, majd kis idő múlva balra kanyarodik. Innen az út már egyenes visz dél felé. A település házait elhagyva jobbra a református temető található, amit szintén érdemes felkeresni, ugyanis nagyon romantikus a régi sírokkal tarkított domboldal a rajta vezető mélyutakkal. Kissé lejjebb az úton jobbra az izraelita temető látható. Folytassuk utunkat a falut elhagyva dél felé. Ha az úton kissé balra tekintünk, néhány száz méter távolságban a réten három egymás mellett álló nyírfára lehetünk figyelmesek. Ezekkel a fákkal egy vonalban az út mellett baloldalon láthatunk egy kis házikót és egy állatitatót. Ha ezeket megtaláltuk, akkor már jó helyen járunk, mert itt, az út jobb oldalán áll a romos, már összedőlt Magasházy-kúria a sűrű bozótosban. Néhány régi fa és az épület még álló egyik kéménye sugallja, hogy itt egykor mekkora élet volt. 

Az épületet a falu felőli oldalon található kis teresedés felől közelíthetjük meg a legkönnyebben. Az összedőlt portikusz előtt lépcső vezet, ezzel szemben található az egykori park kútja, melynek kőből faragott teteje a kútnyílás mellett található. Egykor állt a parkban egy női szobor is, ami egy cselédnek állított emléket, aki ebbe a kútba fulladt bele. 

Magasházy László (Sárkeresztúr, 1879. jan. 7. – Szentes, 1959. okt.5.): tábornok. A bp.-i tudományegy. jogi karán tanult, majd ezt abbahagyva katonai pályára lépett. 1903-ban hadapród, 1905-ben lovastüzér hadnagy lett. Már az 1918-as polgári forradalom idején felajánlotta szolgálatait Gömbös Gyulának és Friedrich Istvánnak a forradalom leverésére. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Jugoszláviába menekült, ahonnan az első tiszti különítményt vezette Szegedre. Itt lett Horthy Miklós mellett előbb fővezéri, majd 1920-tól 1929-ig kormányzói szárnysegéd. Később a m. kir. lovastüzér osztály parancsnoka volt Bp.-en. 1937-ben tábornokká nevezték ki, 1938. nov. 1-én ment nyugdíjba. Az 1939-es választásokon a Magyar Élet Pártja képviselőjeként került be az ogy.-be. (Magyar Életrajzi Lexikon) 

 Magasházy Lászlónak két gyermeke volt: fia, Dénes és lánya, Babi. A családnak volt egy kis hintója és két pónilova, amellyel minden nap bevitték a gyerekeket a faluba. Magasházy vezérőrnagy a kúria építésekor az egyik leggazdagabb földbirtokos volt a környéken. Ezt támasztja alá az a feltételezés is, mely szerint a lánya esküvőjén állítólag szőnyeget terítettek le a kiskastély és a falu temploma között, hogy a menyasszonynak és a násznépnek ne az út porában kelljen mennie. 

.

A kúria homlokzati osztása a következő volt: 2+1+1+(1+A+1)+1+1. A főépület egy kis domb tetején áll, ami alatt valószínűleg pince található. A portikusz két oszlopból és két pillérből állt, tetején háromszög alakú oromzattal. A hátranyúló oldalszárny a főhomlokzaton egyemeletes, a hátsó homlokzaton viszont már földszintes a domboldal emelkedése miatt. A belső terek 2007-ben még többnyire bejárhatóak voltak, több helyen még látszódtak az eredeti fabéléses ajtókeretek és a falak díszes festése. Volt szoba, ahol még bútordarabok is voltak! Mára természetesen már nem érdemes és nem is lehet felkeresni ezeket a szobákat, mert összedőltek és életveszélyes a romok túlságos megközelítése.

A család az év nagy részét a baracskai birtokon töltötte, csak télen költöztek fel a budapesti Várnegyedben található Sándor-palotai lakásukba. 1944-ben a németek feldúlták az épületet Magasházyt kutatva, viszont ő már előbb elmenekült Székesfehérvárra sógorához, aki a Szent György Kórház főorvosa volt, és nála bújt meg a II. világháború lefolyásáig. 

1948-ban kilakoltatták a kúriában élő Magasházy Dénest, aki gazdálkodni szeretett volna, mint apja, de ezt már nem tehette meg, mert az épületet államosították. 1950-ben termelőszövetkezeti csoportot (tszcs) alakítottak ki a nemesi házban, amit később egyesítettek a ma is működő tsz-szel és a vezetőséget oda helyezték át. 

Ezután az épületben néhány évig még működtek irodák, de ezek kiköltözése után az épület rohamos pusztulásnak indult, bár később még próbáltak itt-ott javítgatni rajta, de végül ez sem mentette meg a teljes pusztulástól. Az elvadul parkban látható még néhány eredeti régi fa, ezek egyike ez az ágas-bogas fa az útról, melynek hátterében felsejlik a ,,kastély" két kéménye és teteje és ez a fenyőféle az utolsó képen, melyek 2007-ben készültek. 

Az épületnek ma már csupán néhány fala áll, a főépület teljesen összedőlt, a portikusz is, csupán két oszlopa maradt még állva, s egyedül a hátranyúló cselédszárny áll még egy emelet magasságban, de ennek megközelítése is életveszélyes. A ház állapota napról-napra romlik és csupán néhány év kérdése, hogy teljesen eltűnik. 

Elsőként lakhelyem, Fejér megye és azon belül Baracska két általam fontosnak tartott építményét mutatnám be.

Ezek a falu északi határában a domboldalban álló 210 év körüli klasszicista borospince és a tőle délre eső, a település másik végében található egykori Magasházy-kúria.

Baracska község a Váli-völgyben Fejér megyében, Székesfehérvár és Budapest között félúton fekszik a 7-es főút mentén. A Budapest-Székesfehérvár-Nagykanizsa vasútvonal a község északi határában húzódik. Baracskának felújított vasúti megállóhelye is van az 1861-ben átadott vasútvonalon. 

A klasszicista borospincét legegyszerűbben a 7-es főútból nyíló Temesvári utcán át lehet megközelíteni. Az utca végén át kell haladni a vasút alatti alagúton, amelynek belső falán jobb oldalt (ha a pince felé megyünk) volt egy dátum, 1859, ami az alagút építésének befejeztének dátumát jelölte. A vasút és az alagút felújításakor sajnos az évszám második felét bevakolták, így ma csak 18 látszik belőle. Érdemes megkeresni.

Az alagúton túljutva a betonozott út balra kanyarodik, de mi térjünk le róla és haladjunk egyenesen a földúton a völgyben. Kb. 200 m múlva már látszania kell baloldalt a domboldalban az építménynek.

Ez az építmény a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban borospincének. Mérete igen nagy,belső tere három részből áll: az előcsarnokból, amelynek két szélén

egy-egy vályúszerű, körülbelül 1 m magas, fallal elkerített résztalálható; és az előcsarnokból a bejárattal szemközti oldalon balról és jobbról nyíló két nagy bortároló teremből (az utóbbiaknál a bal oldali terem kétszer olyan hosszú, mint a mellette levő). A két termet a nagyobbik terem közepén egy átjáró köti össze. Mind a három belső tér dongaboltozatos fedésű. 

 Régebben a domboldalt, amibe a Pince is épült, szőlőskertek tarkították a domb tetején diófákkal lezárva. Már a szőlősnek hűlt helye, a diófák még megvannak az építmény

vasút felé eső részén, a Pince teljesen kifosztva áll, ablakok, ajtók ellopva. Folyamatosan romlik az állapota, hullik a vakolat és a homlokzat téglái, vizesedik a fal és súlyos repedések taglalják az építményt. Az utóbbi időben valaki használni kezdhette, mert új ajtókat tettek a termek bejáratára és ezeket le is lakatolták. Viszont az előcsarnok még megtekinthető annak, aki ellátogat ide. 

 

 Elérkezett az új esztendő. 2011. január 1. Új blog jelent meg az internet végtelenjében. Ezen a napon született meg a múltunk emlékeit egybegyűjtő oldal, mely bemutatja az alig ismert, már többnyire rommá lett védendő, ámde mégse védett emlékeket. 

Ezen alkalomból minden kedves érdeklődőt köszöntök az új oldalamon és Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!